Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2017. november  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

További hírek

2017. szeptember 23-án a felvidéki Rozsnyóhoz közeli Várhosszúréten lelkünket és nemzeti összetartozásunkat erősítő rendezvényen vehettünk részt vendéglátóink, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnökének (Nagy György) és Ulman István fafaragó művész meghívására.

(2017. szeptember 29. 20:37)


Emléktáblát avattak lovag N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagjának emlékére Pécsett, egykori lakóházának falán. A kezdeményezés feleségétől, lovagdáma Unger Pálmától származik.

(2017. augusztus 23. 21:52)


A Baranya és Tolna Megyei Nagypriorátus vezetője, lovag Kator György erdélyi és kárpátaljai gyerekeket látott vendégül.

(2017. július 9. 09:03)


2017. július 1-jén lélekemelő ünnepség részesei lehettek mindazok, akik megtisztelték jelenlétükkel a honfoglalási emlékhely avatását a kárpátaljai Beregszász melletti Kishegy lábánál.

(2017. augusztus 10. 14:15)


Károly Róbert királyunk 50 fővel alapította a Szent György Lovagrendet 1326-ban. Hétszáz évvel ezelőtt többek között nádor, országbíró, püspök és tárnokmester voltak a Rend tagjai. Napjaink lovagjainak már egészen más, de nem kevésbé érdekes a mestersége. Reméljük hamarosan mások is kedvet kapnak elmondani, mivel foglalkoznak a XXI. századi lovagok.

(2017. július 5. 14:50)

Cseke László örökös rendi kancellár úr sírjánál elhangzott temetési beszéd

Gyászoló család, gyászoló gyülekezet!

Mélységes megrendüléssel állunk ma itt drága szerettünk Cseke László ravatala körül. Letelt az Isten által kiszabott földi út, az a 86 esztendő, melyet itt tölthetett közöttünk, s elhangzott felette a Mindenható hazahívó szava. „Jer haza, hű szolgám!” Elköltözése mindannyiunkat váratlanul ért, de őt nem. Felkészült az elválásra, a hazaköltözésre. Betelve az élettel, harcait megharcolva, hitét megtartva, szeretteitől körülölelve saját otthonában, mint érett kalász, mely sok gyümölcsöt termett tért haza Megváltó Urához, Jézus Krisztus ölelésébe, a Mennyei Hazába. Felkészült, ahogy Áprily Lajos is megfogalmazta:
„a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”- ra, azt felelte: - Készen. „
Most búcsúzunk, emlékezünk egyszerre vissza, de előre is tekintünk. Megemlékezünk az útról, amit bejárhatott és előre is tekintünk, hiszen a lélek él: Találkozunk! S kérjük Mennyei Atyánkat, vigasztalja a családot, s bennünket is, hiszen akik ismerhettük őt, szinte mindannyian úgy érezzük életünk részévé vált. Ő nem csak barát, munkatárs, örökös kancellár, elöljáró volt, de szinte családtagunkká vált. Tudtuk, tiszteltük címeit, rangjait, mégis inkább úgy szólítottuk: Laci bátyám, Laci bácsi.
A tudom, honnan jöttem – a tudom, mit kell tennem – s a tudom, hová megyek belső bizonyossága és nyugalma áradt belőle. Így élt egész életében s ez a belső motiváltság és hit magával ragadott minket is. Tette mindezt úgy, ahogy a legnagyobb magyar Széchenyi kérte az igaz magyaroktól:
„Sokat tenni, s keveset látszani,
előállni, s mégis másnak engedni elsőséget,
legtöbbet áldozni, s a legkisebb köszönetet sem várni.”
Egy dekadens, hazugsággal teli világban mert hinni, álmodni egy megtisztuló, fejét felemelő, erkölcsileg emelkedő, tekintélyét visszanyerő Magyarországban. Meg akarta mutatni a világnak, Európának, hogy milyen értékes nép a magyar, hogy Európa szívében él egy csodálatos nép, melynek fiai sokszor megelőzik korukat. Ezért járta végig Széchenyi Ödönnek, Széchenyi fiának legendás hajóútját Budapesttől Párizsig 1977-ben, ahol a Szajna partján sírva énekelték a magyar Himnuszt. 10 évvel később fiának is példát adva együtt hajóztak végig egy másik legendás, Európának is üzenő utat Rotterdamból Budapestre.
Szenvedélyesen kutatta és ismerte a múltat, s káprázatos tudásra tett szert. E tudást kamatoztatta, mint tanár, szakíró vagy a Szent György Lovagrend örökös kancellárjaként mindenki számára.
Szisztematikus ember volt, kinek jelmondata így hangzott:
Serva ordinem et ordo servabit te!
– Tartsd meg a rendet, s a rend megtart téged! vagy Szolgáld a rendet, s a rend szolgál téged!
Hatalmas tudását Visegrádnak szentelte s munkája az itt élt nagyságok méltó sorába emelte őt. Ám rá jellemző módon, mikor megkapta a díszpolgári címet, szerényen csak annyit kért, hadd kapjon a református gyülekezet egy telket, ahol templomot építhetnek, hol évszázados ősei módján tudják az Istent dicsérni. Rengeteg anyagi és egyéb áldozat után így épülhetett fel a szeretett templom.
A valamikori református kántor-tanító teljesen nyitott volt az ökumenéra. Sokszor mondta: „Az aklok különbözőek, de a Pásztor egy és ugyanaz.”
1990-től új lendületet kapott az élete, mikor életre hívták szunnyadásából a Szent György Lovagrendet. A magasztos küldetés, az erkölcsi tisztaság, példás életvitel, a közjó előmozdítása és a karitász mind olyan érték, amelyek Laci bácsi életét alapvetően jellemezték. A 11 fővel induló rend ma csodálatosan kiteljesedve végzi szolgálatát, példás rendben, az egész országban. Sőt ma már rendünk magához öleli az elszakított országrészekben s egész Európában élő rendtársainkat. Neve és élete mindegyikőnk számára örök emlék marad a lelkünkben. E Laci bácsi által megálmodott és példásan vezetett Lovagrendet, annak magasztos munkáját immáron nélküle is, de akaratának megfelelően tovább kell vinnünk Isten dicsőségére és az emberek javára. Ő a valóságban megélte rendünk jelmondatát:
„Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt.”
De el ne feledjük e gazdag életút biztos háttere volt a családja. Élete párjával 56 esztendőt éltek le kéz a kézben, fogadalmukhoz híven egymás mellett. Kitartva jóban és rosszban, egészségben és betegségben, míg a halál el nem választotta őket. Atyai gondoskodásának szárnyai alatt nevelték fel két gyermeküket, átadva minden igazi értéket számukra. Végtelen boldogsággal ölelte magához unokáit, remélve, hogy bennük folytatódnak tovább a megkezdett álmok.
Rengeteg cím, rang és elismerés mellett mindig megmaradt szerény, közvetlen puritán református hívőnek. Minden nap kezébe vette a Bibliát, ahonnan Isten igéjéből vezetést, erőt, reménységet és hitet nyert. Ez a hite kísérte el földi élete utolsó pillanatáig. Szeretteitől körülölelve utolsó érthető mondata ez volt: „Hol van Jézus?” Ekkor párja azt válaszolta: „Jézus itt van velünk, fogja a kezünk. Érzed?” S Laci bácsi csendben rábólintott. Érezte az Isten közelségét, hogy eljött a pillanat, amikor Isten földi tenyeréből, mely 86 éven át hordozta, átkerül az Úr égi tenyerébe. Megtörtént az általa is ismert ének valósága:
„Elmúlik nemsokára a földi vándorút,
és az örök hazába, ki hű volt, mind bejut.
Ott vár angyalsereg, ott várnak mind a szentek,
s az Atyánál pihentek, megfáradt gyermekek.”
Cseke László mindannyiunk Laci bácsija ama nemes harcát megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta, s eltétetett számára az örök élet, az üdvösség koronája. Ezért így búcsúzunk tőled Isten veled, a viszont látásra!

Most pedig búcsúzzunk el, mert méltó elköszönni attól, aki hosszú útra indul, sorban, akik szívéhez legközelebb álltak, akiket legjobban szeretett:
Felesége, aki hűséges társa volt 56 éven át
Két gyermeke, kikre nagy lelki örökséget hagyott, menye
Négy szeretett unokája
Nővérei, unokahúgai, unokaöccsei és azok családjai
Nászasszonya és családja, sógornője és családjai
Közeli és távoli rokonai, ismerősei és barátai
A Visegrádi Szent György Lovagrend Magisztrátusa, Nagypriorok, Priorok, és rendtársaink
Visegrád Város Polgármestere és Önkormányzata

Papp János színművész versét hallgassuk meg.