Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2018. február  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28

További hírek

Ünnepélyes keretek közt került sor 2018. február 14-én a lovag Molnár Pál által alapított Balassi-emlékkard és Balassi-emlékérem átadására. Az irodalmi díjat minden évben annak a költőnek és műfordítónak ítélik oda, akinek líráját és fordítói munkásságát méltónak tartják a 16. századi magyar költő életművéhez. Az érmet pedig 2012 óta olyan kiemelkedő személyiségek kapják, akik sokat tesznek Balassi Bálint kultuszának ápolásáért.

(2018. február 16. 10:08)


2018 01.19-én pénteken 16 órakor Kecskeméten a Bács -Kiskun Megyei Könyvtár nagytermében a Magyar Kultúra Napja Alkalmából nyílt meg ld. Orgoványi Anikó Himnusz című festménykiállítása

(2018. február 7. 18:18)


Eseménynaptár 2018

(2018. február 7. 18:20)


A Szent György Lovagrend XXV. Nyári Egyeteme 2018. július 16. – július 22. között kerül megrendezésre Visegrádon.

(2018. február 16. 09:58)



(2018. január 26. 16:29)

Rendületlenül - l. dr. Dobó Tibor kitüntetése

Sokéves jótékonysági tevékenységéért, a határon túli magyar oktatás hathatós támogatásáért Schmitt Pál köztársasági elnök Magyar Köztársasági Arany Emlékkereszttel tüntette ki dr. Dobó Tibort, a demmini (németországi) városi kórház nyugalmazott szülész-nőgyógyász főorvosát, a Szent György Lovagrend tagját. A kitüntetést 2011. július 20-án szerény ünnepség keretében Magyarország berlini nagykövetségén adta át Magyarkanizsáról elszármazott hazánkfiának dr. Czukor József nagykövet.

 

Dobó Tibor 1944-ben született az akkor még Magyarországhoz tartozó Magyarkanizsán. Elemi iskoláit szülővárosában és Horgoson végezte, majd 1963-ban Szabadkán abban a gimnáziumban érettségizett, amelybe annak idején Kosztolányi Dezső és Csáth Géza is járt. Édesapja nyomdokain haladva Újvidéken elvégezte a jogi egyetem első fokozatát, de további jogi tanulmányait félbehagyva beiratkozott az orvosi egyetemre, melyet végül 1972-ben Debrecenben fejezett be. A következő évben, rendes katonai szolgálatát töltve a Jugoszláv Néphadseregben, katonaorvos volt Belgrádban és Szarajevóban.

Leszerelése után 1974-től a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozott, majd a két Németország egyesítése után a keleti részben vállalt munkát. Itt is vonult 2010. március 1-jén nyugdíjba, de hároméves szerződéssel tovább dolgozik mint osztályvezető-helyettes.

- Dédnagyanyánk, amikor a mese végén levonta a tanulságot, sokszor mondta nekünk, hogy jobb adni, mint kapni - kezdi válaszát arra a kérdésre, hogy mi késztette a határon túli magyar diákok oktatásának megsegítésére. - Azt is mondogatta dédnagyanyánk, hogy első a kötelesség, s csak azután jöhet rá az áldás. Vagyis Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar. És csak ezután jöhet az Isten, áldd meg a magyart.

 Ilyen légkörben nevelkedtek a Dobó gyerekek, és hogy melyik volt az a bizonyos haza, sohasem volt kérdés.

- A változások után, tehát 1989-90 után Attila öcsém és én, mert együtt kezdtük el, először csak személyeket támogattunk kisebb-nagyobb összegekkel. Aztán ennek rendszeresítését 1996-ban, édesapánk halála után, dr. Uzon Miklósnak, a szabadkai diáksegélyezés megalapítójának köszönhetjük. Ő hívta fel a figyelmünket arra, hogy édesapánkat is, mivel szegény sorsú volt, Zentán, majd Szabadkán magyar orvosok támogatták. Egyikhez-másikhoz ebédre járt el, mások pénzsegélyt adtak neki, és így tanulhatott. Jogász lett, és ő alapította meg 1951-ben a Magyarkanizsai Bíróságot. A KODDE-t, a Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesületet is azért hozták létre, hogy támogathassák a magyar diákokat. Nagy nehézségekkel küszködnek, mondta akkoriban doktor Uzon, mert a rászoruló 400-500 jelentkezőnek csak a 60-70 százalékát tudják felkarolni. S ettől kezdve rendszeresen küldtük a pénzt. A rászoruló rokonokat, barátokat, ismerősöket elsősorban az öcsém segítette, ő meg is maradt inkább az ilyen támogatási formánál, én viszont a határon túli magyar oktatást segítő alapítványokat és szervezeteket kezdtem pártfogolni.

Aztán eljött 2004. december 5-e, ahogy ő mondja, a ''szégyen napja”, amikor megfogadta, hogy a szélrózsa minden irányában támogatni fogja a külhoni magyar oktatást. Erdélyben a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, vagyis Böjte Csaba intézményeit, továbbá a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítványt, amely a moldvai csángó magyar középiskolások és egyetemi hallgatók erdélyi és bukaresti magyar nyelvű képzését segíti, de juttat a moldvai Szeret-Klézse Alapítványnak is. Aztán egyszerre 20 magyar órákra járó csángó kisdiákot fogadott örökbe a keresztszülői program keretében. Azt mondta, azért, mert egy gyereket támogatni kevés, ő egy egész osztályon akar inkább segíteni. A Délvidéken a KODDE mellett a bánsági Szórvány Alapítványt vette még pártfogásába, ezen keresztül juttat pénzt a muzslai Emmaus fiúkollégiumnak és a nagybecskereki Szegény Iskolanővérek leányotthonának, a Rákóczi Szövetség révén pedig a felvidéki és a kárpátaljai magyar iskolásoknak küld nem kis összeget.

Tavaly megfogadta, hogy ha a polgári kormány győz a választásokon, akkor az összes támogatását megemeli ötven százalékkal. Vesztére, mert győzött a polgári kormány, így mostantól jócskán be kell osztania a pénzét, hogy saját magára s családjának is maradjon.

Aztán megfogadta azt is, ha olyan törvényt hoz az új kormány, hogy a magyar állampolgárság mindenki számára, aki azt kéri, megadatik, akkor kérni fogja a magyar állampolgárságot. A kérelmet beadta, és most arra vár, hogy valamikor az ősz folyamán letegye az állampolgársági esküt.

Hogy miért támogatja megszállottan a külhoni magyar oktatást? Ez számára lelkiismereti kérdés.

- Adósa vagyok mindazoknak, akik otthon maradtak. Azok számára sem volt rózsával teleszórva az út, akik Magyarországra jöttek. Igaz, bennünket se fogadtak a legszebben Németországban, de mégis azoknak volt a legnehezebb, akik otthon maradtak. Éppen ezért ez a kitüntetés őket illeti meg.

Dobó doktor szerint ez ilyen egyszerű.

 

dr. Dobó Tibor kitüntetése

A kitüntetés átadása: dr. Czukor József nagykövet és dr. Dobó Tibor

 

DORMÁN László

Hét Nap – Vajdasági magyar hetilap, Szabadka

http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=5824&no=361