Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2018. augusztus  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

További hírek


(2018. augusztus 3. 15:56)


Érdekesség: Laci bácsi 16 évvel ezelőtt a lovagrendekről

(2018. július 24. 07:59)


Szent László lovagkirály napját Győrben lovagi felvonulással ünnepelték melyen részt vettek a Mosonmagyaróvári Priorátus lovagjai is.

(2018. július 20. 08:52)


16.-án hétfőn megkezdődött a Szent György Lovagrend XXV. Nyári Egyeteme melynek idén a jubileumra tekintettel Visegrád ad otthont.

(2018. július 24. 07:50)


Óriási sikerrel és nagy érdeklődés mellett zajlott le az idei a 34. Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok!!! Képes beszámolók hamarosan itt a honlapon. Addig is ízelítőként egy csatajelenet: A LINK lejjebb!!!

(2018. július 16. 10:46)

Visegrádi Hírek - búcsú és emlékezés - Cseke László (1926-2011)

„Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”

Búcsú Cseke Lászlótól

 

Cseke László gazdag életútjából több mint másfél évtizedet töltött választott szakmája, a pedagógus pálya elhivatottságában. A visegrádi iskola kisdiákjainak 1953. január l-jétől lett a sző legnemesebb értelmében vett TANÍTÓJA, s mint iskolaigazgató 1961-ig szolgálta Visegrád oktatásügyét. 1953-1961: ha csak az évszámokat nézzük, az időintervallum kevésnek tűnik, mindössze nyolc tanévkezdéskor fogadhatta a kis elsősöket, búcsúztathatta a végzős nyolcadikosokat. Mégis mennyi minden fért ebbe a nyolc évbe! Mennyi kétely és újrakezdés, mennyi egyéni öröm és bizakodás, mennyi bizonytalanság és titkosan táplált erő mutathatott irányt!? A gyermek kb. tíz éves koráig „csak” megéli az életet, abba kapaszkodik, abból táplálkozik, ami körülötte a legszebbet, a legörömtelibbet, legbiztonságosabbat nyújtja. Cseke Lászlót - Laci bácsit - ez a cél vezérelte, amikor fiatalos lelkesedését, tehetségét és tenni akarását a nehéz, bizonytalan korban épp a visegrádi gyermekek boldog, biztonságos iskoláséveinek megteremtésében kívánta gyümölcsöztetni.

„Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” 1957-ben az iskola építésében valósulhatott meg a jövőnek értelmet álmodó célja: a visegrádi általános iskola bővítése két tanteremmel, hogy ezzel - Pest megyében először! – végérvényesen megvalósuljon a gyerekek délelőtti iskoláztatása. 1958. január 31-én adták át a dr. Bardon Alfréd tervei alap1án, Szikriszt György kőművesmester irányításával felépült új iskolaszárnyat. A 31 éves Cseke László iskolaigazgató példa értékű társadalmi összefogást tudott felmutatni: szülők, mesterek kétkezi munkájával, Áprily Lajos révén az irodalmi, művészeti élet neves személyiségei és helyi műkedvelő fellépők, iskolások közreműködésével (mint pI. Jancsó Adrienne színművész, Török Erzsébet népdalénekes, dr. Hoffmann Jánosné műkedvelő énekes), a helyi községi és a megyei állami szervek anyagi támogatásával épülhetett fel a ma is korszerűnek mondható két osztályterem. 51 év után a hálás utókor nevében köszönjük ezt Neked, kedves Laci bácsi! A személyiség varázsa, a tanító fáklyaként világító emléke azok lelkében él tovább, akik sütkérezhettek ennek a fáklyának a fényében úgy, ahogy Áprily Lajos megénekelte:
„Farkasszemeknek rém a fényem, / bolyongóknak bíbor remény. / A vándor megállott az éjben / és szólt: Nem félek, ott a fény...”
A fáklya lángja kihunyt. Laci bácsi, nyugodj békében!
 

Mezei Anna
ny. iskolaigazgató


Emlékezés Cseke László tanár úrra


Cseke László kollégámmal 1953-ban kerültem Visegrádra tanítani. Az együtt töltött iskolai évek gyümölcsözőek voltak. Kiváló pedagógiai tulajdonságai mellett ez annak volt köszönhető, hogy szerette a pedagógus pályát, az iskolát, megbecsülte és tisztelte kollégáit, tanítványait, szülőket és a történelmi és művészeti emlékekben és természeti szépségekben gazdag Visegrádot. Pedagógiai munkáját jellemezve olyan magas műveltségű személyiség tárul szemünk elé, amilyenről Mikszáth Kálmán írt rimaszombati tanárairól ekképpen:
„azok a tanítók, akik itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak, hanem ügyes politikusok, akik a rideg, száraz tananyagokba belecsepegtették azokat az életérzéseket, melyekből a hazaszeretet lombosodik ki.”
Ilyen módon lehetne méltatni Cseke László munkásságát is. Az együtt töltött iskolai tanévek arról győztek meg, hogy oktató és nevelő munkája összeforrva teljes egységet alkotott. Szerette tanítványait, megbecsülte az iskola nevelőit és dolgozóit. Oktató-nevelő munkájában a honismereti munkán alapuló hazaszeretet magasra lángolt. Arra a nemes feladatra vállalkozott irodalmi és pedagógiai munkái során, hogy méltó emléket állítson mindazok számára, akik a múltban fáklyaként világítottak, akik teljes szívvel és lélekkel azon fáradoztak, hogy családjukat, szülőföldjüket, hazájukat féltőn szerető és azokért minden áldozatot meghozni tudó állampolgárok legyenek.
Egy hosszú élet gyümölcsöző munkája eredményeként elmondhatta volna József Attila költőt idézve, hogy „Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani.” Így is történt!
Kollégáid, tanítványaid és az iskola dolgozói nevében megköszönjük gyümölcsöző pedagógiai munkásságodat. Emléked megőrizve osztozunk gyászoló Családod fájdalmaiban.

Balla Benjámin
tanár


A templomépítő Cseke László


Szóltam: Uram, az én imám merész, / a templom-ívük keskeny és nyomott. / És szólt az Úr: Fiam, légy építész, / magadnak építs bátor templomot."
Ez az Áprily-vers mintha Cseke Lászlónak íródott volna...

 1998 táján Laci bácsi ötletéből arra jutottunk, hogy a régi imaház helyett kezdjünk egy új templom építésébe. Az elképzelés, terv és ima merész volt, de belevágtunk. Neki köszönhető, hogy az álom végül is megvalósult. Járt Orbán Viktornál, Semjén Zsoltnál, kilincselt hivataloknál, s utánjárása nyomán 2000 tavaszán megérkezett az első jelentősebb összeg a miniszterelnök levelével. Hosszú évek és nehézségek után 2009 pünkösdjén az új református templomot felszentelhettük.
Laci bácsi számos módját megtalálta a segítségnek: a Szent György Lovagrend igen jelentős adománnyal járult hozzá, hogy a bátor templom ott állhasson, ahova rendeltetett. Elejétől kezdve a szívén viselte a templom sorsát. Mint presbiter, jelentős szerepet vállalt a gyülekezet építésében, a Visegrádon élő református vallásúak felkutatásában. Néhai Pándi János lelkész úrral együtt az építkezés motorjai voltak. Sajnos, már csak múlt időben szólhatunk róla, de áldott emlékezetét mindvégig megőrizzük.
Isten adjon neki nyugodt álmot!
 

A visegrádi református gyülekezet


A képre kattinva letöltheti a lap fenti cikkeit tartalmazó oldalát nyomtatható pdf formátumban.