Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2017. november  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

További hírek

2017. szeptember 23-án a felvidéki Rozsnyóhoz közeli Várhosszúréten lelkünket és nemzeti összetartozásunkat erősítő rendezvényen vehettünk részt vendéglátóink, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnökének (Nagy György) és Ulman István fafaragó művész meghívására.

(2017. szeptember 29. 20:37)


Emléktáblát avattak lovag N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagjának emlékére Pécsett, egykori lakóházának falán. A kezdeményezés feleségétől, lovagdáma Unger Pálmától származik.

(2017. augusztus 23. 21:52)


A Baranya és Tolna Megyei Nagypriorátus vezetője, lovag Kator György erdélyi és kárpátaljai gyerekeket látott vendégül.

(2017. július 9. 09:03)


2017. július 1-jén lélekemelő ünnepség részesei lehettek mindazok, akik megtisztelték jelenlétükkel a honfoglalási emlékhely avatását a kárpátaljai Beregszász melletti Kishegy lábánál.

(2017. augusztus 10. 14:15)


Károly Róbert királyunk 50 fővel alapította a Szent György Lovagrendet 1326-ban. Hétszáz évvel ezelőtt többek között nádor, országbíró, püspök és tárnokmester voltak a Rend tagjai. Napjaink lovagjainak már egészen más, de nem kevésbé érdekes a mestersége. Reméljük hamarosan mások is kedvet kapnak elmondani, mivel foglalkoznak a XXI. századi lovagok.

(2017. július 5. 14:50)

Étel- és ruhaosztás Kaposváron

Ételt és ruhát osztottak kedden a kaposvári Kossuth téren: a Szent György lovagrend 15 éve rendezi meg a karácsonyi programot. Babgulyást, forralt bort, teát, s édességet is kaptak a rászorulók: nagyjából 300 érdeklődőre számítottak a szervezők.

– Jó napot Gyula bácsi, remélem tudnak adni egy téli pulóvert – köszöntötte kedélyesen egy idősebb férfi Knoll Gyulát, a Szent György Lovagrend somogyi-zalai priorját. Régi ismerősök: a nehéz körülmények között élő férfi hosszú évek óta majdnem mindegyik ételosztáson részt vesz. A sorban állók számát tekintve elkelt a segítség 2014. karácsonya előtt is: a hivatalos kezdés előtt fél órával gyülekezni kezdtek a rászorulók, köztük egy pár, aki egy hajléktalan szállón él.
– Ez ám a finom étel – mutat a gőzölgő babgulyásra a 40-es éveiben járó férfi, aki a téren felállított asztalra pakolta az ebédjét. – Ilyet mindennap szívesen bekanalaznék, már az illata is fenséges.

Legalább egy tál meleg étel
Legalább egy tál meleg étel


Az emberek türelmesen vártak. Akadt köztük nyugdíjas férfi, elvált nő, fiatal munkanélküli, évek óta fedél nélkül élő férfi. Egy dolog mindannyiukat összeköti: a szegénység.
– Mely sajnos nagyon sok embert érint – jegyezte meg a prior. – ASzent György Lovagrend ezért minden évben megtartja az ételosztást, ami nagy segítséget jelent a rászorulóknak. Van, aki napok óta most először evett meleg ételt. Azt szeretnénk minél több emberben tudatosítani: jó adni. S ha adunk, akkor lelkiekben mi is kapunk. Szeretet nélkül nem lehet élni, közös ügy, hogy másokon segítsünk. Sokan élnek mélyszegénységben, olyan körülmények között, hogy a jómódúak el sem tudják képzelni.

Komár András, a lovagrend tagja társaival újabb és újabb adagokat mért. Karl Schultes, a kaposvári Magyar Cukormanufaktúra igazgatója kezdetektől fogva bekapcsolódott a jótékonysági akcióba: reggel még a cégnél dolgozott, dél körül már a babgulyást mérte. Úgy érezte: fontos a segítség, ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy személyesen részt vegyen az ételosztásban. Jó páran kétszer álltak sorba: először ennivalóért, utána ruháért.

Nem csak éte, ruha is várta a rászorulókat
Nem csak étel, ruha is várta a rászorulókat


– Ilyen pulóvert szerettem volna régóta: meleg és gyönyörű a színe – áradozott az ajándékról egy asszony, aki nem tudta az idejét sem, mikor kapott ruhát. A segélyből nem futja, a néhány száz forintos turkálós holmiról is csak álmodhat.
– Ez a méret jó nekem? – kérdezte a sorban álló nő az egyik főszervezőt. Gyors szemrevételezés, s pillanatok múlva az asszony már büszkén szorongatta új szerzeményét.

– Legyen szíves még egy szelet kenyeret is adni – kérte alig halhatóan a házigazdát egy középkorú férfi. (Néhány éve vesztette el állását, hajléktalanná vált, s hiába van szakmája, egészségügyi problémája miatt nem tud elhelyezkedni. Édesanyja egy város közeli faluban él. Ha a néhány száz forintos buszjegy ára összejön, elutazik hozzájuk.) – Fogalmam sincs, hogy milyen lesz a karácsonyom. Olyan, mint a többi nap... Utoljára évekkel ezelőtt kaptam ajándékot, a legnagyobb álmom az lenne, ha munkát találnék. Ja, s ha mindennap jutna legalább egy tál meleg étel.