Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2017. december  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

További hírek

Mély fájdalommal, de a feltámadás reményébe vetett hittel tudatjuk, hogy szeretett rendtársunk, Lovag Szentgyörgyi Szabó Miklós 2017. december 10-én megtért a Teremtőhöz.

(2017. december 15. 16:08)


Néhány hónapja tanulmányozható az Anjouk Európáját mint politikai térséget ismertető honlap, amelyet november végén a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett Győrffy György emlékkonferencián mutatott be Csukovits Enikő történész. Bár a nemzetközi project keretében megvalósuló kutatás adatainak feldolgozása jelenleg is tart, már most is képet kaphatunk Anjou királyaink, a nyugati rokonságétól eltérő kormányzati stratégiájáról

(2017. december 10. 00:24)


2017. szeptember 23-án a felvidéki Rozsnyóhoz közeli Várhosszúréten lelkünket és nemzeti összetartozásunkat erősítő rendezvényen vehettünk részt vendéglátóink, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnökének (Nagy György) és Ulman István fafaragó művész meghívására.

(2017. szeptember 29. 20:37)


Emléktáblát avattak lovag N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagjának emlékére Pécsett, egykori lakóházának falán. A kezdeményezés feleségétől, lovagdáma Unger Pálmától származik.

(2017. augusztus 23. 21:52)


A Baranya és Tolna Megyei Nagypriorátus vezetője, lovag Kator György erdélyi és kárpátaljai gyerekeket látott vendégül.

(2017. július 9. 09:03)

Sárpatakon ajándékoztak a kolpingosok és a lovagok

Szombaton a marosszentgyörgyi Kolping család és a Szent Görgy Lovagrend marosszéki priorátusa a sárpataki árvaházba és az öregotthon két épületébe vitt ajándékokat.

A Kolping család és a lovagrend idén először döntött úgy, hogy együtt látogatnak el a magukra maradottakhoz, hogy ajándékaikkal és jelenlétükkel egy kis fényt, örömet vigyenek a beutaltak életébe. Összesen 27-en keltek útra több autóval, hogy adományaikat eljuttassák a marosmenti faluba.
 
A Pál atya által patronált árvaházban – tulajdonképpen árvák és szétesett, anyagi gondokkal küzdő családok gyermekei leltek otthonra a vásárhelyi Bakó Béla Pál ferencesrendi szerzetes jóvoltából – már ismerőskét üdvözölték a marosszentgyörgyieket. A Szántó Árpád gitárján felcsendülő karácsonyi énekek dallamába valamennyien bekapcsolódtak, együtt énekelték azokat a felnőttekkel. A huszonhárom gyámolított kisgyerek verseket mondott, énekelt, olyan is volt, aki gitárzenére táncolt, hogy a látogatás és ajándékozás okozta örömét megossza a vendégekkel. Nem egy közülük kikövetelte, hogy több verset is elmondhasson. Az édességeket, gyümölcsöt átvették, de meg sem kóstolták a vendégek ottléte alatt, hogy teljességében kiélvezhessék a találkozás örömét. A gyerekeket a marosszentgyörgyi Kolping család elnöke, Birtalan István és a lovagrend marosszéki priorja, Nagy Géza üdvözölte, Baricz Lajos papköltő naptárakat, szentképeket, az egyházközség Harangszó című kiadványát adta ajándékba.

A következő állomás a Teleki kastély volt, ahol a megyei tanács szociális ellátási és gyermekvédelmi vezérigazgatóságának gondozási központja működik. A kilencven beutalt nő már ismeri a „kolpingosokat”, hisz minden évben eljönnek ajándékozni, egy kis vidámságot, felüdülést vinni az itt elhelyezett nők mindennapjaiba. Láthatóan ismerősként üdvözölték a vendégeket, örültek nekik, s a marosszentgyörgyiekkel érkezett Osváth Máriától azt is megtudtuk, hogy nem is az édesség, az ajándék az, aminek legjobban örvendenek, hanem, hogy énekükkel, ottlétükkel esetleg felidézhetik az elmúlt karácsonyok, ünnepek hangulatát.

A fennjáró betegek rendszerint már a bejáratnál várják az előre bejelentkezett vendégeket. Tárt karokkal szaladnak eléjük, ölelgetik őket. Itt is felcsendültek a karácsonyi dalok – két nyelven is – gazdára lelt az édesség, lovag-hozta narancs, alma, Baricz Lajos „lovag-papbácsi” minden ágyhoz elment, imádkozott a beutaltakkal, ajándékokat osztogatott.

A falu végén levő másik épületben a vezérigazgatóság munkaterápiás integrációs központja működik harminc beutalttal. Itt összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények, mint a kastélyban, az ottani sokágyas szobákkal szemben csak hárman vannak egy fürdőszobás szobában. Itt is már a kapuban vártak, s a fő attrakció ezúttal sem az ajándék, hanem a jelenlét volt. Maguk készítette ajándékokat adtak a vendégeknek, s valóságos kis dalosverseny alakult ki a beutaltak és vendégek részvételével. Gazdára leltek az ajándékok, s távozás után az ajándékozók úgy érezték, azáltal, hogy elmentek ezekbe az otthonokba, ajándékoztak, együtt éreztek a beutaltakkal, az ő életük is gazdagabb lett egy felemelő élménnyel.

Szerző: lovag Bakó Zoltán