Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2017. március  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

További hírek

2016.12.10. Bágyogszováton gyertyagyújtás a lovagokkal

(2017. március 6. 16:36)


2016.04.22. Új lovagtársunkkal Horváth László bágyogszováti polgármester úrral a visegrádi avatás után. Az avatás során munkájukért Dr Horváth Antal nagyprior és több tagtársunk elismerő kitüntetésben részesült.

(2017. március 6. 16:30)


2015.12.20. 100 méteres Szeretet Kalács ünnepség Mosonmagyaróváron a Mosonmagyaróvári Priorátus szervezésében

(2017. március 6. 16:20)


2015.06.27. Szent László napon Győrben a lovagokkal

(2017. március 6. 16:10)


2016.06.25. Szent László napon Győrben a lovagokkal

(2017. március 6. 16:30)

A Szent György lovag és a két Gizella

 

Kecskeméten a Szalagházi Írisz Patikában a csinos ifjú személyi jogos - Csehné dr. Barna Gizella fogad. A gyógyszerésznőre nem csak nekem lett volna szükségem, hanem az officinában is, így türelmesen vártam soromra. Közben megérkeztek a szülők is, tulajdonképpen mindenkit kell ünnepelnünk, hiszen előző szombaton, május 7-én a két gyógyszerész, anya és lánya ünnepelték a Gizella névnapot.

Bevallom, hogy néhány nappal ezelőtt dr. Sejben József volt kereskedelmi vezető, volt szíves felhívni, és a nagy titkot megosztotta velem, hogy milyen nagy megtiszteltetés érte a mindenki által jól ismert Kollégánkat dr. Barna Barnabást - akit a nagy történelmi múlttal rendelkező visegrádi Szent György Lovagrend tagjává választottak, és 2016. április 24-én Visegrádon a Királyi Palotában lovaggá ütötték. A jeles eseményre elkísérték családtagjai is.

Hugi tőled, mint fiatal nőtől még megkérdezhetem, hányban születtél és hol?
1967-ben Kecskeméten. Édesanyám dr. Bólya Gizella, édesapám dr. Barna Barnabás. A szüleim nagy meglepetésére ikrekként jöttünk a világra ifj. Barna Barnabás testvéremmel.

Ő is patikus?
Egyáltalán nem érdekli a méregkeverők világa, építészmérnök humán érdeklődéssel fűszerezve, rendkívüli tehetség. Van két gyermeke, Bettina 19 éves lesz, Fruzsina pedig 17, mind a ketten gimnazisták. Bettina keresi a helyét, mert olyan, mint az édesapja, széles az érdeklődési köre, Fruzsina pedig kiválóan zongorázik. Édesanyjuk Máhig Rita elismert nyelvtanár és Győrben élnek.

 

Hol jártál iskolába?
Kecskeméten a Szent Imrébe, majd a Katona József Gimnáziumba.

Mi vonzott erre a pályára?
Édesanyám a Kecskeméti Megyei Kórház gyógyszertárában dolgozott 1970-től. Gimnazistaként nyáron ott vállaltam munkát a kórházi patikában. Korábban már megismertem milyen munka folyik egy közforgalmú patikában és megismerhettem a kórházi gyógyszerészi munkát is.

Hova jelentkeztél?
Budapestre felvételiztem, nagyon kedveltem - sajnos már múlt időben kell beszélnünk róla -Stampf tanár urat. Tudod Margitka voltak az életemben olyan gyógyszerészek, akik nagyszerű szakemberként egyengették az utam, így dr. Kalmár Sándorné (Olga) vagy Csuvár Józsefné (Évike) gyógyszerészek.

 

Hol dolgoztál kezdetben?
A 12/5-ös patikában, amit privatizáltunk, azután 1997-ben átköltöztünk ide a Vágó utcába.

Melyik az a munkaterület, amit szívesen csinálsz, hiszen most már Te vagy a személyi jogos és a helyi kamara elnökségi tagjaként is tevékenykedsz.
A betegekkel szeretek foglalkozni, örülök, ha kérdeznek és segíthetek szakmai kérdésekben. Szeretném teljesíteni a szüleimtől örökölt életfilozófiát, miszerint a gyógyszerészi hivatás legfőbb feladata legyen: A beteg ember iránti tisztelet, mindenek felett!

Mesélnél a magánéletedről is nekünk? Hol ismerted meg a férjed?
A férjem Cseh János járműgépészmérnök. A Mikszáth Kálmán által már megírt körülmények között ismerkedtünk meg egy szüreten 1985-ben. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert Budapesten jártunk mind a ketten egyetemre, ott is találkozhattunk, és haza jönni is együtt jöttünk szüleinkhez.

Hány gyermeketek van?
Kettő, Gábor 25 éves, informatikus és Zsófia 21 éves, ő  állatorvos szeretne lenni.

 

A fiatal gyógyszerésznőnek rengeteg a dolga, így őt hagyjuk is dolgozni. Az édesapa befejezi a beszélgetést egy beteggel, így ő lesz a következő „áldozat”.

Kedves Lovag Úr, légy szíves mesélj őseidről és magadról!
Én elárulhatom ugye, hogy 1940-ben születtem Lajosmizsén. Édesapám Barna Ferenc a Hangya Szövetkezet felvásárlója volt. Édesanyám Fejes Julianna, aki segítette apámat munkájában. Gyermekkoromtól a mai napig látom és megélem a szűkebb és tágabb családomban az otthon tapasztalt betegtiszteletet, amivel például nagyanyám segítette a rászorultakat.
Nagyanyám, aki 1916-ban szerzett oklevelet a Szegedi Bába képzőben, közel 40 évig volt községi szülésznő Lajosmizsén és sok száz gyermeket segített a világra, hiszen akkor még többnyire otthonszülés történt.
Cseperedve tapasztaltam, nálunk mindig volt sajnos beteg a családban és ezek a családtagok nagyfokú megbecsülésnek és szeretetnek örvendtek. Tudod szerintem a patikai munkánkban is látszódik ez. Kisgyermekként a háborúban megsérült családtag, vagy az évek múlása hozta lebetegedésben szenvedő, nálunk természetes látvány volt a mindennapi életünkben.

 

Gondolom Lajosmizsén jártál általános iskolába, de gimnáziumba hova kerültél?
A kecskeméti Katona József Gimnáziumba. Orvosi egyetemre szerettem volna menni, de mivel a szüleim szorgalmas dolgozó emberek voltak és nem herdálták el, amit munkával megkerestek, így származásom nem volt kedvező. Segédmunkásbeli átnevelésre volt szükségem.(?!) Mint legtöbbünk, a Chinoin-ba kerültem. Tudod kivel melóztam együtt? Buda Ferenc később Kossuth-díjas költővel. 1 év után mentem felvételizni ismét, ami sikerült.
Közben édesapám lebetegedett, így ha nem lehettem volna társadalmi ösztöndíjas, nem járhattam volna egyetemre. Azt meg kell említenem, hogy Budapest nekem nem volt teljesen idegen, mivel gyermekkoromban a nagybátyámnál töltöttem a nyár egy részét a Mester utcában.

 

Mint falusi fiú mit tudtál csinálni a Mester utcában?
Utazgathattam villamosokon és moziba jártam és mivel a nagybátyám élete végéig hűséges Fradi drukker volt, még az edzésekre és kivitt az Üllői útra.

Tehát 1959-ben elkezdted az egyetemei életet, volt kedvenc tanárod?
Igen, a gyógyszerészi kémián dr. Brantner Antal káprázatott el tudásával. Mikor 1965-ben végeztem én is belekerültem az akkor megszokott friss diplomás férfiak helyzetébe: mehettem pendlizni. Azt el ne felejtsem, hogy Bács-Kiskun átvett saját ösztöndíjasnak.

Sokáig pendliztél, vagy nem kellett ezt az eléggé fárasztó, de amúgy szabad beosztást csinálnod?
Fél év után a 12/4-es kecskeméti patikába helyeztek, rövid időn belül vezető-helyettes lettem. 10 évig tettem ott a dolgom, majd a Gyógyszertári Központba kerültem, mint szakelőadó a gyógyszergazdálkodásra, majd osztályvezetőként tevékenykedtem. 20 évig dolgoztam a Bács Megyei Gyógyszertári Központban, olyan kiváló szakemberek mellett, mint dr. Fekete Gáborné (Cucika) vagy dr. Sejben József barátom.

 

Úgy emlékszem Te a privatizációban jelentős szerepet játszottál.
Igen, 1993-94-ben privatizációs biztos voltam, ’95-ben kerültem patikába, a 12/5-ös gyógyszertárba, amit később privatizáltunk. Ez a patika volt a jelenlegi elődje. A privatizáció során sajnos létszámot kellett leépíteni, amit fájó szívvel tettem. Az általam kiválasztott gyógyszerészek, asszisztens Kolléganők - a később érkezőkkel együtt - rendkívül értékes tagjai patikánknak és minden szakmai tudásukkal, igyekezetükkel, lelkiismeretükkel a magas szintű betegellátást szolgálják. Köszönet érte mindannyiuknak!

Kedves Olvasó, most azt a tényt, amit láttam írom le. Barna gyógyszerész úr már átadván a terepet kedves utódjának, nem jár be teljes időben a patikába, így ha kilép a „takarásból” a színfalak mögül, már a betegek azonnal odafordulnak hozzá és várják a megbízható választ, a kedves mosolyt, ami elönti a kérdezett arcát és a kérdező megnyugodva tekint a biztos régi gyógyítóra. Hát igen, Huginak meg kell dolgoznia, hogy ő is sütkérezhessen ebben a szeretetsugárban!

Gyógyszerész Úrral nem beszéltünk a családi életről, mert a beszélgetésünket csendesen ülte végig felesége és hallgatta a közös ismerősök felemlegetését. Szerintem mindenki türelmét próbára tette volna az anekdotázás, nem így a megfigyelő dr. Barna Barnabásné dr. Bólya Gizella aranydiplomás gyógyszerésznőt, aki mindenkor bajtársa férjének és iker szülötteik anyukája.

Hol születtél Gizellám?
Kókán születtem, édesapám Bólya László bognár, édesanyám Lestár Ilona háztartásbeli. Az általános iskolát Kókán és Gyónon végeztem, majd Ócsán jártam a Bólyai János Gimnáziumba.

 

Mi indított el az utadon, hogy patikus légy?
Reál beállítottságú voltam és hidd el hogy én patikába abban az időben egyáltalán nem jártam. Érettségi után, mint jó tanuló, nyilván gondoltam(-tunk) a továbbtanulásra. Kézenfekvő volt, hogy Szegedre menjek, mert a gyógyszerész karon oktatott tantárgyak érdekeltek. Fel is vettek elsőre. Az egyetemen tanulmányi csoportvezetőnek választottak meg. 1964-ben végeztem.

Most már beszéljünk arról is, hogyan ismerkedtetek meg Barnával?
Lajosmizsén a 12/68-as patikában dolgoztunk. Tudod ki volt a vezető? Dr. Bartal Sándor gyógyszerész úr. - És most megszólal a férj, a lovag: „Gizellát meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt!” - 1966-ban házasodtunk össze, ’67-ben megszülettek az ikrek. A GYES időszak letelte után olyan munkahelyet kellett választani, ahol nem volt ügyeleti szolgálat, hiszen az iker-gyermekek mellett ez nehezen lett volna megoldható. Így kerültem a Megyei Kórház gyógyszertárába. 1968-ban váratlanul meghalt édesapám és a 45-km-re lévő Gyón községbe költöztünk. Az egyedül maradt anyámmal együtt 1970-ben Kecskeméten vásároltunk lakást és Ő itt élt velünk 89 éves koráig. Nézd meg a fotó albumot és láthatod az idős szülőket, akik közül férjem édesanyja még jelenleg is köztünk van 102 évesen!
A családi ünnepségek mindig nagy eseménynek számítanak a népes családban.
Tehát visszatérve a munkához 1970-től 1995-ig, 25 éven keresztül a Kórházi gyógyszertárban dolgoztam. A szakgyógyszerészi minősítés megszerzése után 1981-től főgyógyszerész-helyettesként dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Ezt követően pedig a családdal együtt létrehozott patikában dolgozom jelenleg is.

 

Valóban a képeket nézve, az azokon szereplő személyek változása, a magasság, a tartás elárulják az évek múlását, de az arcokon sugárzik a szeretet, a teljes egymásra odafigyelés és az, hogy itt a fiatalok elfogadják azt, hogy gyökerekkel együtt kell élni, mert egyébként életképtelen a föld feletti lombkorona, bármilyen díszes is.

Köszönöm a beszélgetést, még sok új jelentős megörökíthető pillanatot kívánunk!




Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2016. 

Forrás: Phoenix Futár