Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2017. június  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

További hírek

2017. július 1-jén 13:00, helyszín Beregszász,Muzsalyi út, a Kishegy alja

(2017. június 22. 16:15)


A Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetését, a Teleki Pál Érdemérmet vehette át lovag Molnár Pál a máriaremetei kegytemplomban június 9-én.

(2017. június 11. 22:00)


Az egyik legrangosabb hazai borversenyen, a Balassi-kard borseregszemlén négy lovagtársunk vett részt kóstolóként a pécsi szőlészeti kutatóintézetben.

(2017. június 4. 15:20)


2016.12.10. Bágyogszováton gyertyagyújtás a lovagokkal

(2017. március 6. 16:36)


2016.04.22. Új lovagtársunkkal Horváth László bágyogszováti polgármester úrral a visegrádi avatás után. Az avatás során munkájukért Dr Horváth Antal nagyprior és több tagtársunk elismerő kitüntetésben részesült.

(2017. március 6. 16:30)

Felvidéki szemmel a III. Székely-Magyar Apródképző Táborról

               A várost elhagyván, néhány percre meg kellett állnom, mert egy  csöndes kis nyári zápor lepett meg. Miután az eső elállt, kellemes idő köszöntött rám, és békésen folytathattam utam. A Bucsin-hegy felhőket oszlatva a távolból kísért végig. Elhagyván a várost, sok emberrel találkoztam. Bringások, lovasok egyaránt rámköszöntek. Átgyalogoltam Gyergyóalfalun és Borzonton, ahol több emberrel is szóbaálltam, és nem bántam meg, hogy késlekedtem a cél felé. A több kilóméter hosszú falu után már emelkedő, szerpentinek és fenyvesek vannak. Mindezen átvágva érkeztem meg 20 km gyaloglás után a táborhelyre, ahol a többiekhez csatlakozva, alig fél óra alatt állítottunk fel két jurta alakú sátrat,  ahol az elkövetkező éjszakákat töltöttük. Kedves fogadtatásban részesültem, megismerkedtem a csapattal, melynek immár én is része lettem. Vacsorára gulyáslevessel vártak. Vendéglátónk, Misi bácsi bemutatta nekünk könyvtárát. Lámpaoltás és takarodó este tízkor, reggeli sorakozó pedig hét órakor volt.

 

 

              Minden egyes napot  tornával és egy néhány kilóméteres futással kezdtük. Egyáltalán nem volt egyszerű feladat, de a tízéves gyerekek is gond nélkül teljesítettek. Remek kondícióban vannak! Erdőn és mezőn át futottunk, lejtőn és emelkedőn, a reggeli égbolt és a tücsökmuzsika gyönyörködtetett. Igyekezünk nélkülözni a villamosenergiát. Az áramfejlesztőt legtöbbször csak ebéd és vacsora idején kapcsoltuk be.  Természetesen volt melegvíz, amit tetszés szerint mindenki igénybe vehetett. Reggeli után elmentünk forrásvízért. Az üres flakonokat nem dobtuk ki, hanem megtöltöttük ivóvízzel.

A reggeli után vívni tanultunk. Ezek a gyerekek nagyon ügyesek, sokan közülük tapasztalt fegyverforgató. Nagyon oda kellett figyelnem a küzdelemnél. Ha valódi karddal vívnánk fakardok helyett, könnyen legyőznének, és ha nem védekezünk elég ügyesen, akár sebet is ejthetnek rajtunk. Én életemben először párbajoztam, de ezek a tizenéves gyerekek hihetetlenül értik a dolgukat. Sok újat tanultam tőlük. Vívás után megtanultunk lándzsát hajítani, és csatacsillagot dobni. Az ember azt hinné, ez nem is olyan bonyolult. Pedig nagyon rá kell érezni az egyes fegyvernemek megfelelő használatára. Persze gyakorlat teszi a mestert. Az íjászatban már nekem is van némi jártasságom, könnyedén lőttem célba. A vívás nagyon megtetszett, és ez alatt a pár nap alatt volt elég időm, hogy olyan gyakorlattal térjek haza, melyet a zoboralji apródainknak is továbbadhatok majd.

 

              Az egyik reggel Hunika elkésett a reggeli sorakozóról. Neki 200 fekvőtámasz volt a büntetése, amit a nap végéig teljesítenie kellett. De fekvőtámaszt kellett csinálni trágár szavak használatáért is, sőt az olyan kijelentésekért is, mint például: „nekem ez nem megy, én úgysem tudok célba lőni“. És ez alól a szabály az apródokra és tanítóikra egyaránt érvényes volt. Minden nap  futottunk, teljesítettük a szokásos gyakorlatokat, melyek egyre jobban mennek mindenkinek. Ebéd előtt viking sakkot játszottunk a gyerekekkel. Sokat kacagtunk a gyerekekkel. Tetszik a humoruk, hihetetlenül leleményesek! Ez a tábor nem csupán a fizikai-, hanem a szellemi erő fitogtatásáról is szól. Ha például valakinek megjegyzése támad, arra rögtön replikázni kell egy poénos, vagy rímes beszólással. Sokat gyakoroltam a vívást, mert abban éreztem leggyöngébbnek a teljesítményemet. Mindig más-más harcost hívtam ki viadalra. Az este, a megszokott, jó hangulatú beszélgetéssel telt el, Péter a táborvezető, Tomi, René és Ákos jóvoltából. A hét végére remek csapat kovácsolódott belőlünk!

 

 

           Szerdán Misi bácsi jóvoltából lementünk Gyergyóalfaluba és megnéztük a település történelmi hagyatékát. A falu temploma 1213-ban épült. Kertje gyönyörű emlékparkként funkcionál, ahol különböző emlékműveket tekinthetünk meg. A templommal szemközt van egy ház, melyet a Gyergyófalvi Képzőművészet Galériájának rendeztek be. Az itt megtekinthető tárlatnak köszönhetően bátran nevezhetnénk ezt egy székely Nemzeti Múzeumnak, hiszen a helyi festők, szobrászok és képzőművészek alkotásaival ismerkedhetünk meg itt. Délután izgalmas íjászversenyt rendeztünk. Néha eleredt ugyan az eső, de ez nem rontotta el a tábor hangulatát. Hogy Hazug Pistát idézzem: „Essen, havazzon, csak rossz idő ne legyen!”

 

            A csütörtöki nap is edzéssel, majd egy kis erdei túrával telt. A Gyergyói medencében a felhők folyamatosan harcot vívtak a napfénnyel. Ilyet még nem láttam. Ahogy a reggeli hosszútávú futás során lefele haladtunk a völgyben, úgy lengett körül az egyre sűrűbb köd. A felhők olyannyira beszorultak a medencébe, hogy mi átvághattunk rajtuk. Felfele már ismét a napfény volt az úr, és kitisztult a levegő, de a nap folyamán a táborban még többször is megismétlődött ez a váltakozó folyamat, míg végül a napfény aratott diadalt, és a reggeli 8 fok körüli hőmérséklet fokozatosan emelkedett. A délutáni túrán egy másik természeti csodát is megszemlélhettem, mégpedig egy csörgedező forrást, mely egészen kicsi erekből duzzad végül patakká. Este mindnyájan körbeültük a terebélyes kerti asztalt és mindenki megosztotta véleményét a táborral kapcsolatban. Ez egy fontos része a csapatépítésnek, és immár hagyománya van. Leginkább a karácsonyhoz tudnám hasonlítani ezt a pillanatot.

 

 

               A pénteki bemutatónkra rengeteg ember látogatta meg az erdei táborhelyünket. Mindenki számot adott a napokban szerzett harci tapasztalatairól. Remekül sült el minden! Mind a 20 apród nagyon ügyes volt, nagyon jó kiképzést kaptak. Az ünnepi hangulatú bemutatóval véget ért az idei apródképző tábor.  Este el kellett búcsúznom tanítóimtól és tanítványaimtól, akiktől életreszóló leckét kaptam. Fura érzés kavargott bennem, hogy ott kellett hagynom a tájat, mely egy hétre otthont adott, hogy aztán örökre szívembe lopózzon. Köszönetemet fejezem ki a Szent György Lovagrend tagjainak, tanítóimnak Staberecz Péternek, Farkas Ákosnak, Schäfer Renének és Kucsera Tamásnak, valamint mind a 20 apródnak, akik sok-sok örömteli pillanattal és életreszóló élményekkel gazdagítottak! Legjobb tudásom szerint igyekszem továbbadni az itt tanultakat!



Csámpai László

 

Fényképeket készítette: Auxi Fruzsina