Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2018. november  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

További hírek

lg Bokor Domokos 1940.Székelyudvarhely - 2017. Ljungby (Svédország)

(2018. szeptember 17. 10:03)


Olaszországi priorátus megakalulása

(2018. szeptember 7. 13:21)


Az ausztriai Boldogasszonyban Szent István király ünnepén magyar nyelvű misét tartottak melyen részt vett a Lovagrend Szombathelyi és Győr-Moson Sopron Megyei Nagypriorátusa is.

(2018. szeptember 5. 11:08)


Németh Zoltán, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat elnöke Győrben, a megye gazdaságáért alapított Meller-Ignác-díjat a Bio-Textima Kft. érdemelte ki. A díjat Vörös Gyula rendtársunk, a kftügyvezetője vette át.

(2018. szeptember 5. 10:51)


Sajnos előre nem látott esemény miatt a 2018. augusztus 18.-ra áthelyezett megemlékezésünket az ausztriai Radafalván le kell mondanom. A jelenlegi plébános urat áthelyezték, és a költözéssel kapcsolatos elfoglaltságok miatt nem tud rendelkezésünkre áll, az új plébános úrral pedig még nem tudtunk kapcsolatba lépni. A fellépő bizonytalanság miatt rendezvényt lemondtam.

(2018. augusztus 15. 11:11)

A hétvégén felvidékiek rohamozták meg a visegrádi Salamon-tornyot

Magyarok, lengyelek, csehek, németek, szerbek, olaszok, és a világ számos más nemzetisége együtt ünnepelte a jeles esemény emlékét. A tikkasztó nyári verőfényben több tucatnyi hagyományőrző csoport vonult végig a városon, köztük a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa Zoboralji Apródai is, akiknek a hosszan kígyózó díszmenet már nem volt idegen.

Déltájban napsugarat szégyenítő fényes pompában vonult be az ünnepi tömeg az arénába, hogy a közös díszszemlén tisztelegjenek a három királynak és a lelátókat megtöltő közönségnek.

 

 

            Nem kis kihívás lehet naphosszat viselni az egyenruhát, pajzsot, fegyvert, vértet – ezen a perzselő nyári napon, de még a négy-öt éves harcosok is büszke magatartással mutattak példát hősies kitartásból.

A királyi szónok külön-külön köszöntött minden egyes jelenlévő hagyományőrző csoportot. Lovasok, gyalogos hadosztályok, lovagok, testőrök, apródok, íjászok, kardforgatók, tüzérek, kocsisok, bárdok, buzogányok, vértesek, zászlósok, dobosok, táncosok, komédiások, udvari bolondok, rabszolgák, boszorkányok, udvari szolgák és nemesek élükön a királlyal, Károly Róberttel mind részesei az örömteli hangulatnak.

Az utcai kofáknak és kereskedőknek se vége se hossza a zsúfolt visegrádi főutcán. A sarki csárdából élénk pohárköszöntő hallatszik, sült pecsenye illata terjeng a levegőben, amott a háttérben lónyerítés hallatszik, sürög-forog az alkudozó piaci nép, itt pedig vándorkomédiások állják el az utat, parádés, szórakoztató mutatványaikkal hívják magukra a járókelők figyelmét, nem messze vaskos páncélzat zöreje, élénk kardcsapások és csatakiáltás hangjai törik meg az utcai énekmondó lantjátékát. De a megelevenedett középkor további élményekkel kecsegtet a színfalak mögött…

 

 

Elhagyván a királyi torna lángokban álló csatatérré változott palota melletti pástot, macskakővel kirakott szűkebb emelkedő utcán vezet fel az út a Salamon-toronyhoz. Délután három órakor a torony lábánál álló lelátókon még pislogva szedelőzködtek a nézők valami újabb izgalmas esemény után kutatva, mire a hangosbemondóból váratlan bejelentés hallatszik: „ … pillanatokon belül a Szent György Lovagrend Zoboralji Apródai bemutatójának lehetnek szemtanúi”. És valóban – a küzdőtér bejáratát 15 zöld-fehér egyenruhás apród veszi birtokba, hogy felkészüljön a nagy megmérettetésre. A maroknyi létszámmal működő iskolát a visegrádi apródképző mintájára alapították egy évvel ezelőtt, a Felvidéki Nagypriorátus közbenjárásával. A Felvidéken egyedinek és különlegességnek számító nem mindennapi intézmény növendékei középkori harcművészetet tanulnak, ami elsősorban fizikai képzés, de emellett a korabeli életmódról, történelemről és a lovagrend működéséről szerezhetnek ismereteket. Csámpai Ottó Felvidéki Nagyprior köszönti a kíváncsi nézőket és néhány mondatban ismerteti Zoboralja történelmi nevezetességeit, valamint az apródképző-iskolát, majd egy hangos vezényszóra síri csönd honol pillanatra a lelátón. Az apródok csatarendben, fegyelmezetten menetelnek az aréna közepére. Gyakorlókardjukat a magasba emelve egyszerre tisztelegnek a döbbenetüket aligha leplezni tudó közönség sorai előtt. A párviadalon kettesével, vagy csoportosan mutatják be a vívásban szerzett tapasztalataikat. Négy, vagy tizennégy éves harcosokat külön-külön tapsolják meg a nézők, néhány veszélyesebbnek látszó mozdulatot pedig hangosabb meghökkenéssel nyugtázzák az emberek. Még az utolsó párviadal javában zajlik, amikor a vigyázban álló apródok íjjal a kezükben sorakoznak fel a céltáblával szemben. Egyéni lövésben az óvodás korosztály is bravúros találatokat mutatott, mely nem kevés gyakorlást igényel és a felcsigázott nézők minden egyes kilőtt nyilat üdvrivalgással kísértek a célig. A különféle mozgáskoordinációkat igénylő csoportos lövések sem voltak népszerűtlenebbek. A térdelve, szemből, oldalról vagy háttal kilőtt nyílvesszők célt találtak. A műsorszám harmadik felvonásában pedig csatacsillag célba dobásának lehettünk tanúi. Az erőt és állóképességet igénylő mutatványok során törtek elismerő babérokra a zöld-fehér egyenruhás harcosok.

 

 

Lányok, fiúk, nagyobbak, kisebbek és egészen apró növendékek igyekezetét ki-ki állva tapsolva díjazta. A felvidéki apródoknak ez volt az első fellépésük, ahol ilyen nagyszámú közönség előtt adhattak számot az egy év alatt megszerzett tudásuk egy részéről. Megköszönvén a publikum érdeklődését ismét közösen tisztelegtek. Ezt követően a nézők is kipróbálhatták az íjászat és a célba dobás fortélyait, esetenként rádöbbenve, hogy bizony nem is olyan egyszerű ezeknek a fegyvereknek a helyes és hatékony használata.

 

 

A felvidéki apródképzés történetében nem kis mérföldkő volt ez a lehetőség, hogy ország-világ előtt is bemutatkozhassanak. Végig küzdöttek egy évet. Volt kacagás és sírás is. Volt, amikor megáztak, és volt, amikor erősen megizzadtak. A mosoly, a taps a kifejező tekintetek, és minden elismerő gesztus vagy aprócska bíztatás bátorító hatással bír a gyerekek szemében, amely egy életre szóló sikerélményt jelenthet számukra, kiknek szemében ott csillog a jövendő. Jóleső érzéssel tölti el az embert, ha elmondhatja, hogy a lovagi értékek és eszméknek, mint például a tisztelet, bátorság, önfeláldozás és embertársaink iránti odaadásnak a XXI. században is méltó, megbecsült helye van.

 

Csámpai László