Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2018. január  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

További hírek

Fölszállott a páva - 2017 Tisztelt lovagtársak Az a megtiszteltetés érte 2016-ban Rendünket,hogy a Gyimes-i csángók lovag Antal Tibor vezetése alatt, segítettek a XXXIII. Nyári Akadémia lebonyolításában lovagtestvérünk,Deáky András Gyimesbükk-i kúriáján, a díszebéden felszolgálták hagyományos étkeiket,bemutatták viseletüket,táncaikat,ízelítőt adtak dalaikból, táncaikból. Megkérlek, pénteken,29-én, a Felszállott a páva élő adásba sugárzásra kerülő döntőjében, szavazzatok a Tartospart Néptáncegyüttesre sms-ben,20 szavazat megengedett egy telefonszámról.Telefonszámot,kódot a Duna tv az adás ideje alatt közli. Tisztelettel és köszönettel lovag Abrudbányai Sándor Dél Erdély nagypriorja

(2017. december 28. 10:50)


Mély fájdalommal, de a feltámadás reményébe vetett hittel tudatjuk, hogy szeretett rendtársunk, Lovag Szentgyörgyi Szabó Miklós 2017. december 10-én megtért a Teremtőhöz.

(2017. december 15. 16:08)


Néhány hónapja tanulmányozható az Anjouk Európáját mint politikai térséget ismertető honlap, amelyet november végén a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett Győrffy György emlékkonferencián mutatott be Csukovits Enikő történész. Bár a nemzetközi project keretében megvalósuló kutatás adatainak feldolgozása jelenleg is tart, már most is képet kaphatunk Anjou királyaink, a nyugati rokonságétól eltérő kormányzati stratégiájáról

(2017. december 10. 00:24)


2017. szeptember 23-án a felvidéki Rozsnyóhoz közeli Várhosszúréten lelkünket és nemzeti összetartozásunkat erősítő rendezvényen vehettünk részt vendéglátóink, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnökének (Nagy György) és Ulman István fafaragó művész meghívására.

(2017. szeptember 29. 20:37)


Emléktáblát avattak lovag N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagjának emlékére Pécsett, egykori lakóházának falán. A kezdeményezés feleségétől, lovagdáma Unger Pálmától származik.

(2017. augusztus 23. 21:52)

A hétvégén felvidékiek rohamozták meg a visegrádi Salamon-tornyot

Magyarok, lengyelek, csehek, németek, szerbek, olaszok, és a világ számos más nemzetisége együtt ünnepelte a jeles esemény emlékét. A tikkasztó nyári verőfényben több tucatnyi hagyományőrző csoport vonult végig a városon, köztük a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa Zoboralji Apródai is, akiknek a hosszan kígyózó díszmenet már nem volt idegen.

Déltájban napsugarat szégyenítő fényes pompában vonult be az ünnepi tömeg az arénába, hogy a közös díszszemlén tisztelegjenek a három királynak és a lelátókat megtöltő közönségnek.

 

 

            Nem kis kihívás lehet naphosszat viselni az egyenruhát, pajzsot, fegyvert, vértet – ezen a perzselő nyári napon, de még a négy-öt éves harcosok is büszke magatartással mutattak példát hősies kitartásból.

A királyi szónok külön-külön köszöntött minden egyes jelenlévő hagyományőrző csoportot. Lovasok, gyalogos hadosztályok, lovagok, testőrök, apródok, íjászok, kardforgatók, tüzérek, kocsisok, bárdok, buzogányok, vértesek, zászlósok, dobosok, táncosok, komédiások, udvari bolondok, rabszolgák, boszorkányok, udvari szolgák és nemesek élükön a királlyal, Károly Róberttel mind részesei az örömteli hangulatnak.

Az utcai kofáknak és kereskedőknek se vége se hossza a zsúfolt visegrádi főutcán. A sarki csárdából élénk pohárköszöntő hallatszik, sült pecsenye illata terjeng a levegőben, amott a háttérben lónyerítés hallatszik, sürög-forog az alkudozó piaci nép, itt pedig vándorkomédiások állják el az utat, parádés, szórakoztató mutatványaikkal hívják magukra a járókelők figyelmét, nem messze vaskos páncélzat zöreje, élénk kardcsapások és csatakiáltás hangjai törik meg az utcai énekmondó lantjátékát. De a megelevenedett középkor további élményekkel kecsegtet a színfalak mögött…

 

 

Elhagyván a királyi torna lángokban álló csatatérré változott palota melletti pástot, macskakővel kirakott szűkebb emelkedő utcán vezet fel az út a Salamon-toronyhoz. Délután három órakor a torony lábánál álló lelátókon még pislogva szedelőzködtek a nézők valami újabb izgalmas esemény után kutatva, mire a hangosbemondóból váratlan bejelentés hallatszik: „ … pillanatokon belül a Szent György Lovagrend Zoboralji Apródai bemutatójának lehetnek szemtanúi”. És valóban – a küzdőtér bejáratát 15 zöld-fehér egyenruhás apród veszi birtokba, hogy felkészüljön a nagy megmérettetésre. A maroknyi létszámmal működő iskolát a visegrádi apródképző mintájára alapították egy évvel ezelőtt, a Felvidéki Nagypriorátus közbenjárásával. A Felvidéken egyedinek és különlegességnek számító nem mindennapi intézmény növendékei középkori harcművészetet tanulnak, ami elsősorban fizikai képzés, de emellett a korabeli életmódról, történelemről és a lovagrend működéséről szerezhetnek ismereteket. Csámpai Ottó Felvidéki Nagyprior köszönti a kíváncsi nézőket és néhány mondatban ismerteti Zoboralja történelmi nevezetességeit, valamint az apródképző-iskolát, majd egy hangos vezényszóra síri csönd honol pillanatra a lelátón. Az apródok csatarendben, fegyelmezetten menetelnek az aréna közepére. Gyakorlókardjukat a magasba emelve egyszerre tisztelegnek a döbbenetüket aligha leplezni tudó közönség sorai előtt. A párviadalon kettesével, vagy csoportosan mutatják be a vívásban szerzett tapasztalataikat. Négy, vagy tizennégy éves harcosokat külön-külön tapsolják meg a nézők, néhány veszélyesebbnek látszó mozdulatot pedig hangosabb meghökkenéssel nyugtázzák az emberek. Még az utolsó párviadal javában zajlik, amikor a vigyázban álló apródok íjjal a kezükben sorakoznak fel a céltáblával szemben. Egyéni lövésben az óvodás korosztály is bravúros találatokat mutatott, mely nem kevés gyakorlást igényel és a felcsigázott nézők minden egyes kilőtt nyilat üdvrivalgással kísértek a célig. A különféle mozgáskoordinációkat igénylő csoportos lövések sem voltak népszerűtlenebbek. A térdelve, szemből, oldalról vagy háttal kilőtt nyílvesszők célt találtak. A műsorszám harmadik felvonásában pedig csatacsillag célba dobásának lehettünk tanúi. Az erőt és állóképességet igénylő mutatványok során törtek elismerő babérokra a zöld-fehér egyenruhás harcosok.

 

 

Lányok, fiúk, nagyobbak, kisebbek és egészen apró növendékek igyekezetét ki-ki állva tapsolva díjazta. A felvidéki apródoknak ez volt az első fellépésük, ahol ilyen nagyszámú közönség előtt adhattak számot az egy év alatt megszerzett tudásuk egy részéről. Megköszönvén a publikum érdeklődését ismét közösen tisztelegtek. Ezt követően a nézők is kipróbálhatták az íjászat és a célba dobás fortélyait, esetenként rádöbbenve, hogy bizony nem is olyan egyszerű ezeknek a fegyvereknek a helyes és hatékony használata.

 

 

A felvidéki apródképzés történetében nem kis mérföldkő volt ez a lehetőség, hogy ország-világ előtt is bemutatkozhassanak. Végig küzdöttek egy évet. Volt kacagás és sírás is. Volt, amikor megáztak, és volt, amikor erősen megizzadtak. A mosoly, a taps a kifejező tekintetek, és minden elismerő gesztus vagy aprócska bíztatás bátorító hatással bír a gyerekek szemében, amely egy életre szóló sikerélményt jelenthet számukra, kiknek szemében ott csillog a jövendő. Jóleső érzéssel tölti el az embert, ha elmondhatja, hogy a lovagi értékek és eszméknek, mint például a tisztelet, bátorság, önfeláldozás és embertársaink iránti odaadásnak a XXI. században is méltó, megbecsült helye van.

 

Csámpai László