Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2017. november  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

További hírek

2017. szeptember 23-án a felvidéki Rozsnyóhoz közeli Várhosszúréten lelkünket és nemzeti összetartozásunkat erősítő rendezvényen vehettünk részt vendéglátóink, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnökének (Nagy György) és Ulman István fafaragó művész meghívására.

(2017. szeptember 29. 20:37)


Emléktáblát avattak lovag N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagjának emlékére Pécsett, egykori lakóházának falán. A kezdeményezés feleségétől, lovagdáma Unger Pálmától származik.

(2017. augusztus 23. 21:52)


A Baranya és Tolna Megyei Nagypriorátus vezetője, lovag Kator György erdélyi és kárpátaljai gyerekeket látott vendégül.

(2017. július 9. 09:03)


2017. július 1-jén lélekemelő ünnepség részesei lehettek mindazok, akik megtisztelték jelenlétükkel a honfoglalási emlékhely avatását a kárpátaljai Beregszász melletti Kishegy lábánál.

(2017. augusztus 10. 14:15)


Károly Róbert királyunk 50 fővel alapította a Szent György Lovagrendet 1326-ban. Hétszáz évvel ezelőtt többek között nádor, országbíró, püspök és tárnokmester voltak a Rend tagjai. Napjaink lovagjainak már egészen más, de nem kevésbé érdekes a mestersége. Reméljük hamarosan mások is kedvet kapnak elmondani, mivel foglalkoznak a XXI. századi lovagok.

(2017. július 5. 14:50)

Lovag Paulisz Boldizsár mindannyiunk számára példaképül szolgálhat

Szabó József, a nagykövetség tanácsosa köszöntötte az ünnepi alkalomra érkezőket, majd felkérte Molnár Lászlót, hogy Váczi Mihály versével tisztelegjen a kitüntetett előtt. Paulisz Boldizsárnak Pető Tibor nagykövet adta át az elismerést. Pető Tibor elmondta: Magyarország államfője és miniszterelnöke arra kérte őt, hogy egy kifejezetten erre a célra rendezett ünnepség keretében adja át az elismerést, ne pedig egy rendezvényen, ahol öt percig tartana az átadás.

 

Csak akkor van esélyünk a túlélésre, ha vannak kiválóságaink

 

Pető Tibor beszédében kiemelte: „Olyan kiváló ember díjátadójára gyűltünk össze, aki sokat tett a nemzetéért. Mindannyiunknak vannak álmai, s ezek az álmok az embert elkísérik egész élete során. Ám nagyon keveseknek adatik meg, hogy amit megálmodnak, valóra is tudják váltani.”

A nagykövet szerint Paulisz Boldizsár az álmaiért nagyon sokat dolgozott, amelynek köszönhetően néhány hete egy olyan eseményre került sor, amelyen feltöltődhetett a felvidéki magyarság. Egy közösségnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha vannak olyan kiválóságaink, akik irányt mutatnak, akik mellé és mögé fel lehet sorakozni – jelentette ki Pető Tibor.

 

 

Esterházy János nem feledte magyarságát és emberségét akkor sem, amikor nehézségekbe ütközött. Az utókor tartozik neki azzal, hogy az emlékét megőrzi – mondta a nagykövet. Majd hozzátette: Nekifogni egy ilyen építkezésnek bátorságot és elhivatottságot követel, ez a két dolog pedig Boldizsárban megvan. Aki lerója tiszteletét az emlékhelynél, amely zarándokhellyé fog válni, nemcsak Esterházy Jánosra gondol majd, hanem annak építtetőjére is.

 

Nincs középút

 

Paulisz Boldizsárt a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Molnár Imre méltatta, aki a díjazott egy korábbi önvallomásából idézett. „Hogy pontosan mi az emberi élet célja és küldetése itt a földön, ezt csak akkor érti meg az ember, ha mélyen leás a lelkében és a hétköznapok őrlő gondjain túl is jut ideje az önvizsgálatra – s talán nem túl nagy szavak – az élet értelmének fürkészésére. E kutakodás legmegfelelőbb helye az emberi szív” – így gondolta ezt Boldizsár barátunk, mintegy megerősítve Saint-Exupéry szavait: „Mert jól csak a szívével lát az ember.”

 

S a szívvel való látás tud elvezetni bennünket az olyan lényegi felismerésekhez, amelyek egyszer, s mindenkorra meghatározzák az ember földi útját. E felismerés saját életére kiható következményeit pedig így fogalmazta meg utólag: „Egy ilyen (ön)vizsgálódás alkalmából tudatosítottam, mily súlyos helyzetben van a felvidéki magyarság, s az anyanyelvünk, különösen itt a Zoboralján, ahol én is élek.” Nem valamilyen felhőkben járó világfájdalom fogalmazódik hát meg lelkében, hanem parasztember felmenőinek ősi ösztöneivel elsősorban a saját háza táján néz körül, s aki szívvel lát, az nem tudja nem észrevenni a bajt, a veszélyt, a pusztulás csalhatatlan előjeleit” – mondta Molnár Imre, majd hozzátette: „Egy ilyen felismerés után pedig már nincs középút az ember számára.”

„A gondolkodó és érző ember felelősségének tudatosítása, s az arra adott becsületes válasz aztán szinte automatikusan megteremtette számára a folytatást: „Mert aki egyszer az eke szarvára tette a kezét, az többé nem tekintgethet visszafelé, Paulisz Boldizsár pedig előre néző ember, olyan, aki engedi, hogy szívét, eszét és kezét a Gondviselés vezesse egyre nagyobb kihívások irányába és útjára” – mondta Molnár Imre.

 

Több száz lelket sikerült megmenteni a magyarság számára

 

Paulisz Boldizsár köszönetet mondott a kitüntetésért, majd visszatekintett az elmúlt évtizedekre. 1995-ben határozták el, hogy Zoboralján középiskolát létesítenek. Az iskola létrehozásának ötlete akkor támadt, mikor Bárdos Gyulával és Ladányi Lajossal egy nyitrai konferencián voltak, ahol a magyar oktatás is szóba került. Köszönet illeti Pék Lászlót, Duray Miklóst és Szigeti Lászlót is a középiskoláért, amelyért öt éven át dolgoztak. Paulisz Boldizsár szerint nem volt hiábavaló ez az öt év üresjárat, hiszen azóta több száz magyar lelket sikerült megmenteni.

A kitüntetett köszönetet mondott családjának és a kitüntetésen jelen lévő barátainak is, hiszen nélkülük nagyon nehezen lehetett volna felépíteni az iskolát és a nemrégen felszentelt kápolnát. Ahogy fogalmazott: a szürke hétköznapokon a kemény robot jellemzi a családot, annak érdekében, hogy a céljaikat elérjék.

 

Szívünk kápolnája

 

A kápolna felépítése kapcsán Paulisz Boldizsár kifejtette: „Amikor úgy éreztem, hogy erőm a vége felé közeledik, akkor jöttek a támogatók és egy bizottság alakult, amelynek sokan közületek is a tagjai voltak. Jöttek ezek az emberek, akik szavaikkal és hozzáállásukkal erőt adtak, így sikerült befejezni a kápolnát. Van köztünk egy ember, aki a kápolnát egy olyan szóval jellemezte, amely hatalmas erőt adott nekem. Úgy éreztem, hogy nem szabad megállni, be kell fejezni. Ez Batta Gyuri volt, aki azt írta az egyik cikkében: ez a szívünk kápolnája. Ennél több akkor nem kellett nekem. Éreztem, hogy ez egy közös ügy.”

 

 

Paulisz Boldizsár a kápolna építésének előkészítéséért és kivitelezéséért köszönetet mondott Lencsés Zsoltnak, Hajtman Bélának, Molnár Imrének, valamint az összes olyan embernek, akik a kőművesmunkáknál is segítettek.

 

Élete legszebb napja

 

Esterházy János végre végakaratának megfelelően hazatalált, ez pedig többet jelent, mint gondolnánk – mondta köszöntőjében Paulisz Boldizsár. Felidézte a mártír gróf lányának szavait, amelyek a szeptember 16-ai szertartás után hangzottak el: ez volt életem legszebb napja. A felszentelés óta több száz zarándok látogatott el a kápolnához, és a közeljövőre vonatkozóan pedig szintén több csoport jelezte érkezési szándékát. Ezért sem volt hiábavaló a munka és Esterházy János újratemetése – mondta a kitüntetett.