Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2018. november  
 
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

További hírek

lg Bokor Domokos 1940.Székelyudvarhely - 2017. Ljungby (Svédország)

(2018. szeptember 17. 10:03)


Olaszországi priorátus megakalulása

(2018. szeptember 7. 13:21)


Az ausztriai Boldogasszonyban Szent István király ünnepén magyar nyelvű misét tartottak melyen részt vett a Lovagrend Szombathelyi és Győr-Moson Sopron Megyei Nagypriorátusa is.

(2018. szeptember 5. 11:08)


Németh Zoltán, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat elnöke Győrben, a megye gazdaságáért alapított Meller-Ignác-díjat a Bio-Textima Kft. érdemelte ki. A díjat Vörös Gyula rendtársunk, a kftügyvezetője vette át.

(2018. szeptember 5. 10:51)


Sajnos előre nem látott esemény miatt a 2018. augusztus 18.-ra áthelyezett megemlékezésünket az ausztriai Radafalván le kell mondanom. A jelenlegi plébános urat áthelyezték, és a költözéssel kapcsolatos elfoglaltságok miatt nem tud rendelkezésünkre áll, az új plébános úrral pedig még nem tudtunk kapcsolatba lépni. A fellépő bizonytalanság miatt rendezvényt lemondtam.

(2018. augusztus 15. 11:11)

Interneten az Anjouk Európája

Öt éve alakult meg az a nemzetközi kutatócsoport, amely az Anjou-ház által uralt valamennyi ország és tartomány területére vonatkozó, egységes szempontú forrásfeltárást és feldolgozást tűzte ki célul. Az együttműködésben több francia egyetem, a nápolyi és a bergamói felsőoktatási intézmények történészei, egy kanadai kutató, magyar részről pedig Csukovits Enikő vesz részt.
Az első eredmények alapján, a csapat közös adatbázist hozott létre, amely a
angevine-europe.huma-num.fr/ea/hu/az-anjouk-europaja  internetes oldalon tanulmányozható.

Ennek segítségével megismerhetővé válik az Anjouk különböző országokban, gyakran más-más néven említett tisztségviselőinek származása, országhatárokon átívelő kapcsolatrendszere, és az általuk betöltött tisztségek.

     VIII. Lajos francia király fia, a későbbi IX. Lajos öccse, I. (Anjou) Károly 1266-ban serege élén vonult be a sziciliai királyságba, hogy elfoglalja a neki hűbérként felajánlott országot. Ekkor már birtokolta Provence-t és további három grófságot. 1277-ben megvásárolta a jeruzsálemi királyi címet, 1278-ban meghódította Albániát. A család befolyása kiterjedt Piemont, Toscana, és Lombardia számos városára, valamint Genovára. Az Anjou Károly kíséretében Itáliába érkezett lovagok közül sokan komoly karriert futottak be, szinte teljesen kiszorítva a tisztségekből a korábbi elitet. Csukovits Enikő kiemelte, ilyen módon a kormányzás nyelve is mintegy negyven évre a francia lett.

   A nemzetközi kutatási project most közzé tett adataiból kiderül, a tisztségviselők a dinasztia uralta több területen is megfordultak, mintegy önálló, országok és nemzetek felett álló testületet képeztek.

 Mindezen információk a magyarországi események vonatkozásában válnak különösen érdekessé.
Bár a névazonosság miatt esetleg könnyen összetéveszthető a két uralkodó,

a „mi” I. Károlyunk mint köztudott, több mint egy évtizednyi viszontagság leküzdése árán jutott a koronához. Érkezésekor nem hatalmas sereggel lépett partra, - Magyarországra sem ekkor, sem később nem érkeztek ezrével, sőt még százával sem nápolyi vagy francia lovagok – hangsúlyozta előadásában Csukovits Enikő.

  Fia, Nagy Lajos, bár szinte minden poszton kicserélte a tisztségviselőket, a magyar nemességet nem kívánta külhoni lovagokkal felváltani. Annak ellenére, hogy az ifjú uralkodó, a magyar korona mellé megszerezte a nápolyi, majd öröklés útján a lengyel trónt is, az ország irányításában továbbra is a hazai nemesség, annak is elsősorban néhány befolyásos családja volt a király segítségére.

Az uralkodói család magyarosodására példa, hogy a magyar udvarban még átmenetileg sem nyert teret a francia szélesebb körű-, és főként nem a hivatalos használata. Kiemelt figyelmet kapott a Szent Korona és a magyar szentek kegyhelyeinek támogatása.

Azt pedig, hogy Lajos király személye széles körben kedvelt és elfogadott volt, többek között az a Bonfini leírás bizonyítja, mely szerint:

„Lajos, hogy a népet és a paraszti tömegeket, az adószedők és az elöljárók ne nyúzzák, álöltözetben végiglátogatta a tanyákat és községeket, hogy kifürkéssze a tisztviselők, és hivatalnokok erkölcseit, - és visszaéléseit a nép panaszaiból megtudja.”

Tehát bármily különös, a XV. század végén, még egyértelműen Lajos személyéhez kötődött a középkor végétől Mátyás nevéhez kapcsolódó igazságos király hagyomány, és a magyar köztudatban napjainkig megőrződött országjárások toposza.

Az eddig részletezett és számos egyéb rendkívül érdekes előadás mellett, a Győrffy György születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián természetesen felelevenítették a Széchenyi-díjas történész, nyelvtudós, az Árpád-kor kiváló ismerőjének életútját és sokrétű munkásságát, így a korszak eseményeivel kapcsolatos egyes állásfoglalásait is. Többek között az is kiderült Győrffy nem rajongott az Anjoukért. Úgy vélte, I. Károly annak idején ”nápolyi szerencselovagjaival érkezett az országba, a trónt latin-levantei megosztó politikájával szerezte meg, uralkodását pedig kiterjedt dinasztikus érdekek szolgálatába állította”

Csukovits Enikő éppen ezért tartotta fontosnak a legújabb kutatási adatokra támaszkodva bemutatni, mit gondol ma a történelem tudomány az Anjou-ház magyar ágáról.

Győrffyt -jól lehet az Anjoukkal kapcsolatban negatívabb álláspontot képviselt a ma elfogadottnál-, mégis a tudománytörténet jeles alakjaként tartják számon. Solymosi László Győrffy pályafutásának kezdetét a tudós saját visszaemlékezésével idézte fel:

 

„A történelem iránt kíváncsiságomat egy 1926-ban kiadott helységnévtár keltette fel. Ehhez térkép is járult, melyen akár a legaprócskább falucskát is kiböngészhettem, ízlelgethettem a különös neveket, s magam elé is képzelhettem a városokat, községeket. Minden vágyam az volt, hogy ez a könyv nekem is meg legyen. Egyszer aztán a húsvéti locsolkodásból összegyűlt a szükséges 28 pengő és én végre megvásárolhattam Magyarország helységnévtárát. 13-14 éves lehettem, ám máris szakmámban kezdtem…”

 

Szinte bizonyos, a XXI. századi kamaszok számára nem feltétlenül Magyarország helységnévtára ad kellő inspirációt, hogy a félévi bizonyítvány történelem érdemjegyét néhány hónap alatt eggyel jobbra javítsák. Manapság egy informatív, áttekinthető internetes oldal, egy jól megírt történelmi regény, a Lovagrend által szervezett Nyári Egyetem kirándulásai vagy éppen a Visegrádi Palotajáték lehetnek hasonló hatással az utánunk következő generációk életére. Ezért olyan fontos azok munkája, akik akár 2-, akár 3 dimenzióban, írásaikkal vagy lovagitornán, középkori események felidézésével közelebb viszik a történelmet a gyerekekhez. Akik történelmi témájú könyveket juttatnak el hozzájuk, nem sajnálják az időt bemutatni a középkori eszközök használatát, vagy végigkísérni a vendégeket a visegrádi palota helyiségein. Így a múlt által valójában a jövő magyarságát formálják. Ezt látva pedig bizonyára, a magyar identitást oly fontosnak tartó Anjou királyaink is elégedettek lennének.