Belépés tagoknak

Képtár

Naptár
2018. április  
 
H K Sz Cs P Sz V
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

További hírek

Az idei évben is sikerült megszervezni a Mosonmagyaróvári Priorátus jóvoltából a 100 Méteres Szeretetkalács osztást.

(2018. április 6. 09:01)


Speciális biomatracokat adományozott a Karolina Kórháznak a Szent György Lovagrend mosonmagyaróvári priorátusa, Vörös Gyula, a bősárkányi Bio-Textima Kft. vezetője jóvoltából.

(2018. április 6. 08:58)


A Szent György Lovagrend Mosonmagyaróvári Priorátusa Dr Horváth Antal nagyprior vezetésével a 2018. március 15.-i ünnepségeken a mosoni temetőben és a városi ünnepségen az emlékezés koszorúit helyezte el.

(2018. március 19. 07:57)


A Zsolnay Díj Baranya Gazdasági Fejlesztéséért kitüntetettje 2018-ban lovag Kollár László.

(2018. március 13. 21:10)


Ünnepélyes keretek közt került sor 2018. február 14-én a lovag Molnár Pál által alapított Balassi-emlékkard és Balassi-emlékérem átadására. Az irodalmi díjat minden évben annak a költőnek és műfordítónak ítélik oda, akinek líráját és fordítói munkásságát méltónak tartják a 16. századi magyar költő életművéhez. Az érmet pedig 2012 óta olyan kiemelkedő személyiségek kapják, akik sokat tesznek Balassi Bálint kultuszának ápolásáért.

(2018. február 16. 10:08)

Interneten az Anjouk Európája

Öt éve alakult meg az a nemzetközi kutatócsoport, amely az Anjou-ház által uralt valamennyi ország és tartomány területére vonatkozó, egységes szempontú forrásfeltárást és feldolgozást tűzte ki célul. Az együttműködésben több francia egyetem, a nápolyi és a bergamói felsőoktatási intézmények történészei, egy kanadai kutató, magyar részről pedig Csukovits Enikő vesz részt.
Az első eredmények alapján, a csapat közös adatbázist hozott létre, amely a
angevine-europe.huma-num.fr/ea/hu/az-anjouk-europaja  internetes oldalon tanulmányozható.

Ennek segítségével megismerhetővé válik az Anjouk különböző országokban, gyakran más-más néven említett tisztségviselőinek származása, országhatárokon átívelő kapcsolatrendszere, és az általuk betöltött tisztségek.

     VIII. Lajos francia király fia, a későbbi IX. Lajos öccse, I. (Anjou) Károly 1266-ban serege élén vonult be a sziciliai királyságba, hogy elfoglalja a neki hűbérként felajánlott országot. Ekkor már birtokolta Provence-t és további három grófságot. 1277-ben megvásárolta a jeruzsálemi királyi címet, 1278-ban meghódította Albániát. A család befolyása kiterjedt Piemont, Toscana, és Lombardia számos városára, valamint Genovára. Az Anjou Károly kíséretében Itáliába érkezett lovagok közül sokan komoly karriert futottak be, szinte teljesen kiszorítva a tisztségekből a korábbi elitet. Csukovits Enikő kiemelte, ilyen módon a kormányzás nyelve is mintegy negyven évre a francia lett.

   A nemzetközi kutatási project most közzé tett adataiból kiderül, a tisztségviselők a dinasztia uralta több területen is megfordultak, mintegy önálló, országok és nemzetek felett álló testületet képeztek.

 Mindezen információk a magyarországi események vonatkozásában válnak különösen érdekessé.
Bár a névazonosság miatt esetleg könnyen összetéveszthető a két uralkodó,

a „mi” I. Károlyunk mint köztudott, több mint egy évtizednyi viszontagság leküzdése árán jutott a koronához. Érkezésekor nem hatalmas sereggel lépett partra, - Magyarországra sem ekkor, sem később nem érkeztek ezrével, sőt még százával sem nápolyi vagy francia lovagok – hangsúlyozta előadásában Csukovits Enikő.

  Fia, Nagy Lajos, bár szinte minden poszton kicserélte a tisztségviselőket, a magyar nemességet nem kívánta külhoni lovagokkal felváltani. Annak ellenére, hogy az ifjú uralkodó, a magyar korona mellé megszerezte a nápolyi, majd öröklés útján a lengyel trónt is, az ország irányításában továbbra is a hazai nemesség, annak is elsősorban néhány befolyásos családja volt a király segítségére.

Az uralkodói család magyarosodására példa, hogy a magyar udvarban még átmenetileg sem nyert teret a francia szélesebb körű-, és főként nem a hivatalos használata. Kiemelt figyelmet kapott a Szent Korona és a magyar szentek kegyhelyeinek támogatása.

Azt pedig, hogy Lajos király személye széles körben kedvelt és elfogadott volt, többek között az a Bonfini leírás bizonyítja, mely szerint:

„Lajos, hogy a népet és a paraszti tömegeket, az adószedők és az elöljárók ne nyúzzák, álöltözetben végiglátogatta a tanyákat és községeket, hogy kifürkéssze a tisztviselők, és hivatalnokok erkölcseit, - és visszaéléseit a nép panaszaiból megtudja.”

Tehát bármily különös, a XV. század végén, még egyértelműen Lajos személyéhez kötődött a középkor végétől Mátyás nevéhez kapcsolódó igazságos király hagyomány, és a magyar köztudatban napjainkig megőrződött országjárások toposza.

Az eddig részletezett és számos egyéb rendkívül érdekes előadás mellett, a Győrffy György születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián természetesen felelevenítették a Széchenyi-díjas történész, nyelvtudós, az Árpád-kor kiváló ismerőjének életútját és sokrétű munkásságát, így a korszak eseményeivel kapcsolatos egyes állásfoglalásait is. Többek között az is kiderült Győrffy nem rajongott az Anjoukért. Úgy vélte, I. Károly annak idején ”nápolyi szerencselovagjaival érkezett az országba, a trónt latin-levantei megosztó politikájával szerezte meg, uralkodását pedig kiterjedt dinasztikus érdekek szolgálatába állította”

Csukovits Enikő éppen ezért tartotta fontosnak a legújabb kutatási adatokra támaszkodva bemutatni, mit gondol ma a történelem tudomány az Anjou-ház magyar ágáról.

Győrffyt -jól lehet az Anjoukkal kapcsolatban negatívabb álláspontot képviselt a ma elfogadottnál-, mégis a tudománytörténet jeles alakjaként tartják számon. Solymosi László Győrffy pályafutásának kezdetét a tudós saját visszaemlékezésével idézte fel:

 

„A történelem iránt kíváncsiságomat egy 1926-ban kiadott helységnévtár keltette fel. Ehhez térkép is járult, melyen akár a legaprócskább falucskát is kiböngészhettem, ízlelgethettem a különös neveket, s magam elé is képzelhettem a városokat, községeket. Minden vágyam az volt, hogy ez a könyv nekem is meg legyen. Egyszer aztán a húsvéti locsolkodásból összegyűlt a szükséges 28 pengő és én végre megvásárolhattam Magyarország helységnévtárát. 13-14 éves lehettem, ám máris szakmámban kezdtem…”

 

Szinte bizonyos, a XXI. századi kamaszok számára nem feltétlenül Magyarország helységnévtára ad kellő inspirációt, hogy a félévi bizonyítvány történelem érdemjegyét néhány hónap alatt eggyel jobbra javítsák. Manapság egy informatív, áttekinthető internetes oldal, egy jól megírt történelmi regény, a Lovagrend által szervezett Nyári Egyetem kirándulásai vagy éppen a Visegrádi Palotajáték lehetnek hasonló hatással az utánunk következő generációk életére. Ezért olyan fontos azok munkája, akik akár 2-, akár 3 dimenzióban, írásaikkal vagy lovagitornán, középkori események felidézésével közelebb viszik a történelmet a gyerekekhez. Akik történelmi témájú könyveket juttatnak el hozzájuk, nem sajnálják az időt bemutatni a középkori eszközök használatát, vagy végigkísérni a vendégeket a visegrádi palota helyiségein. Így a múlt által valójában a jövő magyarságát formálják. Ezt látva pedig bizonyára, a magyar identitást oly fontosnak tartó Anjou királyaink is elégedettek lennének.